1928-ban a törököt már nem perzsa-arab írással írták, hanem latinnal, és a változás évek, nem nemzedékek alatt ment végbe. Szinte egyik napról a másikra minden korábban nyomtatott szöveg olyasmivé vált, amelynek olvasásához képzés kellett. Egy nyelv, amely ezt megtette, másképp gondolkodik a saját szókincséről, és így azok is, akik rajta prédikálnak.
Az ábécéváltás gyors volt és alapos. Amit vettek rajta: egy írás, amely nagyon szépen illik a török hangjaihoz. Amibe került: egy fiatal olvasó többé nem vehette kezébe a nagyapja könyveit.
Egy második reform a szókincset érte. Nagyszámú forgalomban lévő arab és perzsa szót török újításokkal cseréltek le, így egy 1920-as évekbeli beszéd és egy mai beszélgetés között nagyobb a távolság, mint amennyit egy évszázad általában teremt.
Az eredmény egy nyelv szokatlanul rövid írott emlékezettel és szokatlanul tiszta viszonnyal a saját szavaihoz. A törökül beszélők hozzászoktak a gondolathoz, hogy egy szót választani is lehet, nem csak örökölni. Ezt érdemes tudni, mielőtt megnézné, hogyan beszélnek a török keresztények Istenről.
Kettő ezek közül tipográfia. A harmadik az oka annak, hogy a törökre való élő fordítás nehezebb, mint amilyennek látszik.
A törökben két külön betű van, i és ı, két külön nagybetűvel, İ és I. Ezek különböző betűk, nem stílus. A szoftver, amely figyelmetlenül kisbetűsít, az egyiket a másikba fordítja, és olyan szót állít elő, amelyet senki nem írt.
A török toldalékok láncolásával építi a jelentést egy tőre, így amihez a magyarnak is olykor mellékmondat kell, a török egy szóban megoldja. A feliratoknak levegő kell és értelmes helyen eső sortörés, ami projektoron valódi tervezési korlát.
A török mondatban a főige a végén jön. Egy eszköz, amely a szavakat érkezésük sorrendjében adja ki, valóban nem tudhatja, mit állítanak, amíg a beszélő be nem fejezi. Az egész mondat jelentéséből dolgozni itt nem finomítás. Ez az egyetlen, ami működik.
Bővebben arról, miért győznek az egész mondatok a futó szavak felett: Smart Translation.
Szerkesztetlen kimenet ugyanabból az útvonalból, amelyet egy élő terem használ, dánból fordítva. Valaki elolvasta, mielőtt erre az oldalra kerülhetett.
Az előadója ezt mondja, dánul: Lad os ikke gå over åen efter vand. Svaret står lige her i teksten.
A dán azt jelenti: ne bonyolítsuk túl. Egy behelyettesítő motor megtartja a patakot és a kiküldetést, és a vendége kezébe ad egy képet, amelynek semmi értelme.
Su için dereyi geçmeyelim.
Itt megtartotta a képet, mert a török elbírja. Ezt az ítéletet egy jó tolmács meghozza, egy keresőtábla nem: megtartani a képet, ahol a nyelvnek van rá helye, elejteni, ahol csak zavarna.
És az, amelyik mindenkit megfog: Omskærelsen er ikke den ydre på kroppen, men hjertets omskærelse ved Ånden.
A Római levél második fejezetében ez a szívről szóló kép, nem sebészeti leírás. Egy motor, amely nem tudja, melyik könyvben van, a szó szerinti értelmet olvassa, és egy műtétről szóló mondatot küld.
Sünnet bedende sadece bedendeki dış olan değildir, asıl olan Ruh aracılığıyla yüreğin sünnetidir.
Megtartotta a képet: a külső dolog szembeállítva a szív körülmetélésével, a Lélek által. A szakasz értelme megmarad, ami az egyetlen, amire a hallgatónak valóban szüksége van.
Ez az a rész, amelyet egyetlen általános célú eszköz sem talál el véletlenül, mert a hétköznapi török szó és az egyház török szava gyakran nem ugyanaz a szó.
A törökben több szó van Istenre, és a hétköznapi szövegben leggyakoribb sajátos vallási súlyt hordoz. Egy általános törökön képzett eszköz a leggyakoribb után nyúl, és egy olyan hagyomány szókincsét adja a gyülekezet kezébe, amely nem az övé.
A török protestáns szóhasználat általában Tanrı-t mond Istenre és Rab-ot az Úrra, Kutsal Ruh-t a Szentlélekre és lütuf-ot a kegyelemre, ami nem az a szó, amelyet a szótár elsőként kínál. A fenti sorokban a rendszer a lütuf és a Tanrı után nyúlt, anélkül, hogy erre utasították volna.
És egy szó, amely valóban kétélű. A körülmetélés török szava, a sünnet, egyszersmind Mohamed iszlám hagyományát is jelöli, amelyet a judaizmustól és a körülmetélés szövetségétől loptak el. A Római levélben ez a helyes szó, és elkerülhetetlen, de a török hallgató mindkét értelmet egyszerre hallja. Ez nem fordítási hiba. Ez a nyelv, és az igehirdető, aki tudja, hogy jön, mondhat róla egy mondatot.
A szavak, amelyeket soha nem szabad kitalálni, az embereik nevei, a közösségük neve, a saját szókincsük, a Kulcsszavak közé tartoznak. Érintetlenül jutnak át a terem minden nyelvére.
A magyarnak ott a több mint négyszáz éves Károli-fordítás, amelyre mindenki félig emlékszik. A töröknek nincs ilyen, és ennek az ábécéváltás az oka.
A régebbi török Biblia, a Kitab-ı Mukaddes, a reform előtti világhoz tartozik, a modern török fordítások pedig a másik oldalán állnak. Bármelyiket olvassa egy gyülekezet, olyan nyelven van, amelyet az utca embere felismerne. Nincs archaikus, régies alak, amelyhez nyúlni lehetne.
Ez ajándék az élő fordításnak. A nyelvi réteg, amelyet a Biblia törökül megszab, közel áll a hétköznapi, gondos beszéd rétegéhez, így egy természetesen hangzó mondat egyszerre hangzik szentírásinak is. Több más nyelvben ez a kettő erősen húz egymás ellen.
A gyülekezetek eltérnek abban, melyik fordításból olvasnak, és a szókincs egy kicsit különbözik közöttük. Ha a gyülekezetüknek kialakult preferenciája van, tegye a jellegzetes kifejezéseit a Kulcsszavak közé, és a terem minden nyelve az Önökét követi majd, nem egy általánost.
A lelkigondozói rész. Megér öt perc gondolkodást az első vasárnap előtt.
A törökül beszélő keresztények kis kisebbség, és jó részük felnőttként jutott hitre. Némelyeknek következményei vannak otthon, a munkahelyen vagy a még más országban élő családnál, ha látható módon egy gyülekezet tagjaként azonosítják őket. A diszkréció itt nem paranoia. Hétköznapi gondoskodás.
És ne következtessen törökre az útlevélből. Aki Törökországból jött, lehet, hogy kurdul, arabul, örményül vagy szírül van leginkább otthon, és a török a nyilvános nyelve lehet, nem a családi. Kérdezze meg, melyik nyelven hallgatná inkább, és fogadja el a választ úgy, ahogy hangzik.
Mindhárom irány, és a hallgatói képernyő törökül is megjelenik.
Igen. Egy törökül beszélő igehirdető vezethet, és az egész terem a saját nyelvein követi, anélkül, hogy tolmács állna mellette.
Igen, telefonon vagy a nagy kijelzőn. A török mellékjelek helyesen jelennek meg, a pontos és a pont nélküli i-t is beleértve, amit nem minden feliratrendszer talál el.
Igen, egy fülhallgatóban, hogy a vendége másik füle a teremben maradjon. Több hang közül választhat.
Az ezen az oldalon látható szerkesztetlen kimenetben Tanrı-t használt, ami a szokásos protestáns török választás. Ha a gyülekezetük bizonyos kifejezésekben megállapodott, vegye fel őket a Kulcsszavak közé, és minden alkalommal ezeket használja, nem az ítélőképességre bízva.
Kérdezze meg tőlük, melyik nyelven akarnak hallgatni, aztán futtassa azt a török mellett. Minden bérlet több nyelvet visz egyszerre, így soha nem kell senkit arra kényszerítenie, hogy a csupán legközelebbi nyelvet válassza.
A török szavak hosszúak, ezért adjon a feliratsávnak több magasságot, mint az angolnak adna, és hagyja tördelni. A tördelést a MulingDisplay végzi; Önnek csak annyi a dolga, hogy ne szorítsa vékony sávba alul.
Nem, hacsak szándékosan be nem kapcsolta a felvételt arra a teremre. Egy gyülekezetnek, ahol a diszkréció számít, ezt érdemes pontosan tudni, ezért a biztonsági oldal pontosan leírja, mit tárolunk és mennyi ideig.
Ezek közül több is futhat egyszerre, ugyanazon az istentiszteleten, a bérleten belül.
Vagy nyissa meg a 200+ teljes listáját, és ellenőrizze a három oszlopot a termének szükséges nyelveinél.
Nincs mit telepíteni, nincs kártya, és nincs más felszerelés, mint a teremben már meglévő telefonok.