A horvát, a Bosnyák és Szerb külön sztenderdek. Közel állnak egymáshoz, közelebb, mint Európában a legtöbb szomszédos nyelv, és hogy minek nevezzük őket, olyan téma, amelyről az embereknek erős érzéseik vannak. Ebből semmit nem fogunk Önöknek megmagyarázni, és nem foglalunk állást benne. A gyakorlati utasítás egy sorba fér: tegye mindhármat egymás mellé a listára, ne mondjon semmit, és hagyja, hogy minden vendég a sajátját válassza.
Sok mindent lehetne itt elmondani, és ebből szinte semmi nem hasznos Önöknek egy vasárnap reggel. Íme tehát a rövid változat.
A horvát, a bosnyák és a szerb mindegyike külön tétel a listánkon. A mi oldalunkon nem egy nyelv három címkével, és nem is három egymástól független nyelv. Mindegyik a saját sztenderdjében érkezik, a saját megszokott szókincsével és a saját helyesírási szokásaival.
Aki egyiküket beszéli, általában a másik kettőt is tökéletesen érti. Ez igaz, és nem is ez a lényeg. Olyasmit kapni, amit nem neveznénk a saját nyelvünknek, apróság, amely nagy dologként ér földet, különösen annak, aki már így is vendég egy teremben, ahol minden más ismeretlen.
Ne döntse hát el helyettük, és ne is csináljon belőle jelenetet. Semmi bejelentés elölről, semmi kérdezgetés mások előtt, hogy melyiket kéri. A lista a képernyőn van. Ők választanak.
Ajánlja fel mindhármat. Ne mondjon semmit. Hagyja, hogy az illető válasszon. Egy második vagy harmadik nyelv hozzáadása belefér a bérletbe: minden bérlet több nyelvet visz egyszerre.
Ha valaha is elgondolkodott azon, miből állnak a különbségek, ez a rövid válasz. Nem egy nagy dolog. Száz apró, megszokott.
Ahol az egyik sztenderd rövid magánhangzót ír, a horvát ugyanabban a szóban általában hosszabb sort ír. A test, a hit, a tej és az idő mind ezt mutatja. Ha egyszer tudja, mit keressen, szinte bármelyik horvát mondatban észreveszi, és láthatja a kimenetben is lejjebb ezen az oldalon.
Amikor egy szó kívülről érkezik, a horvát hajlamos az egyik végződést adni neki, a szomszédos sztenderdek pedig a másikat. Szervezni, bonyolítani, tájékoztatni: a tő közös, a vége nem, és ez az egyik leggyorsabb módja annak, hogy egy beszélő elhelyezzen egy szöveget.
A horvát inkább egyszerű főnévi igenévvel folytatja ott, ahol egy szomszédos sztenderd egy apró kötőszót és egy teljes mellékmondatot használ. Mindkettőt mindenhol értik. Egyik sem helyesebb. Egyszerűen otthonosan hangzik, vagy kicsit nem.
A horvátot latin betűkkel írják, öt betűjén kampóval és ékezettel. Szerb az, amelyet rendszeresen két különböző ábécével írnak, és az az oldal elmagyarázza, mit küldünk.
Három külön kérdés, és a horvátra mindhárom válasz igen.
Beszélve a színpadról. Egy horvát beszélő prédikálhat vagy bizonyságot tehet, és az egész terem a saját nyelvein követi. Az egyik lehetséges forrásnyelv.
Olvasva feliratként. Azon a telefonon, amelyet a vendégük már magánál hord, vagy a falon a MulingDisplay segítségével. A 200+ olvasható egyike.
Hallva hangként. Azon nyelvek egyike, amelyet olvasás helyett hallgatni is lehet, férfi- vagy nőhangon.
A horvát a listában így szerepel: hr, saját nevén Hrvatski. Nézze meg mind a 200+ nyelvet.
Hat dán sort egyszerre futtattunk át minden nyelvre, ahogy egy valódi terem működik, bekapcsolt gyülekezeti beállítással. Azóta semmit nem szerkesztettünk. A horvátok közül három alább látható.
A dán Kødets gerninger er tydelige nok, siger han, og de står i modsætning til Åndens frugt.
Djela tijela sasvim su očita, kaže, i suprotstavljena su plodu Duha.
A szóról szóra itt köt ki: húsnál, a hentesnél. A dán egy rövid szót használ a húsra és a testre is, míg az angolnak kettő van. Ami megérkezett, az a test szava abban az értelemben, ahogy a Galata levél érti, és azzal a hosszú magánhangzósorral íródik, amely horvátnak jelöli, nem a másik két sztenderd egyikének.
A dán Lad os ikke gå over åen efter vand. Svaret står lige her i teksten.
Nemojmo ići daleko po ono što nam je nadohvat ruke. Odgovor je upravo ovdje u tekstu.
A szóról szóra itt köt ki: pataknál és vödörnél. A dán szólás azt jelenti, hogy valamit feleslegesen bonyolítunk. Ami megérkezett, egészen más képhez nyúl, ahhoz, hogy valami karnyújtásnyira van, aztán egyszerűen kimondja, hogy a válasz itt van a szövegben. Hasonlítsa össze ugyanennek a sornak a bosnyák változatával, amely sokkal rövidebben jött vissza.
A dán Af nåde er I frelst ved tro, og det skyldes ikke jer selv, det er Guds gave.
Milošću ste spašeni po vjeri, i to nije od vas, to je Božji dar.
A szóról szóra itt köt ki: irgalomnál és kimentésnél, ami nem az, amit egy gyülekezet ért rajta. Ami megérkezett, megtartja a kegyelmet és a megváltottat teológiai párként, a kegyelmet abba az alakba teszi, amely elöljárószó nélkül is kegyelemből-t jelent, és a hitet ismét horvát módra írja.
Hidegen készült, szójegyzék és előkészület nélkül. Adja meg neki előre a vázlatát a Context Enhancer segítségével, és úgy kezdi az istentiszteletet, hogy már ismeri a témáját és a neveit.
Nagyon hosszú ideig a horvát tengerpart templomaiban szláv nyelven ünnepeltek, és liturgikus könyveiket glagolita írással nyomtatták, egy olyan ábécével, amely semmi másra nem hasonlít Nyugat-Európában.
Míg a nyugati egyház többi része latinul működött, ezeknek a gyülekezeteknek engedélyük volt megtartani a szláv népnyelvi hagyományt a római rítusban, és megtartották a hozzá tartozó ábécét is. Glagolita könyveket még akkor is nyomtattak és használtak, amikor Európa nagy része soha nem látta ezt az írást.
A ma használt ábécé a latin, a tizenkilencedik században szabványosítva, öt betűhöz kampót és ékezetet adva. De a régebbi hagyomány az oka annak, hogy a horvát vallási nyelvnek saját mélysége van, és hogy egy horvát hívő hallja a különbséget a templomba illő és az újságba illő megfogalmazás között.
Bartol Kašić horvát pap a tizenhetedik században teljes horvát bibliafordítást készített. Nem nyomtatták ki. Évszázadokig kiadatlanul hevert, és csak a mi életünkben jelent meg.
Így azt a stílusréteget, amelyet a horvát keresztények valóban idéznek, sokkal később rögzítette a modern sztenderd fordítás és a liturgia, amelyet az emberek gyerekkoruktól hallottak. Abban a fordításban élnek a megállapodott szavak: a kegyelem szava, amely szentírásinak hangzik, a test szava, amely nem a hús szava, az imádságok megfogalmazása, amelyet az emberek kívülről tudnak.
Ez a gyakorlati oka annak, hogy egy általános célú fordítás csalódást okoz egy horvát beszélőnek a templomban. Helyes horvátot ad, a hírműsorok stílusrétegében. A hívő a másik stílusrétegre figyel, és hiányát azonnal észreveszi, még ha nem tudná is megnevezni, mi hiányzik.
Ha a közösségük sajátos megfogalmazást használ nevekre vagy kifejezésekre, tegye be a Kulcsszavak közé, és pontosan úgy lesz használva, minden istentiszteleten.
Tegyük fel, hogy nincs előzetes jelzés, nincs önkéntes, aki beszéli a nyelvet, és fogalma sincs, a három közül melyiket mondaná. Ez így is működik.
Horvát, bosnyák és szerb, együtt, mielőtt bárki megérkezne. Így az ajtónál semmit nem kell eldönteni, és senki nem kerül kínos helyzetbe mások előtt.
A telefon kameráját a kódra irányítják, és maguk választanak a listáról. Semmit nem kell telepíteni, nincs fiók, nincs regisztráció. Körülbelül annyi időbe telik, mint megtalálni egy énekszámot.
Tartson egy kosár olcsó vezetékes fülhallgatót az ajtónál. Adjon át egyet beszéd nélkül. Minél kevésbé lesz ebből esemény, annál valószínűbb, hogy valaki visszajön.
Technikailag egyet is megértenének. Az nem ugyanaz, mint hogy helyes. Mindhárom hozzáadása belefér egy bérletbe, egy-egy koppintás, és megszünteti az egész folyamat egyetlen kínos pillanatát, azt, hogy valakinek olyan nyelvet kell elfogadnia, amely nem az, amit ő mondana.
Nem. Tegye mindhármat a listára, és hagyja, hogy maguk válasszanak a saját telefonjukon. A hangos kérdés magánügyből nyilvánosat csinál, egy teremben, tele emberekkel, akiket épp csak megismertek.
Amelyiket Ön kiválasztja. A fali kijelző és a telefonok külön vannak: a saját telefonján olvasó vendég attól függetlenül a saját választását kapja, hogy mi van a falon. Ha a termükben többségben horvát beszélők ülnek, tegye a horvátot a falra, és hagyja a másik kettőt elérhetőnek a telefonokon.
Igen. A horvát lehet a színpadról jövő nyelv éppúgy, mint az, amelyen a gyülekezet hallgatja, így a teremben mindenki más ugyanabban a pillanatban a saját nyelvén kapja.
Szlovén külön nyelv, nem ugyanannak a negyedik sztenderdje, és egy szlovén beszélő, akinek horvátot adnak, valóban dolgozik. Saját tétele és saját oldala van.
Semmit nem kell telepíteni, nem kell kártya, és a vendégének semmi másra nincs szüksége, csak a zsebében lévő telefonra és egy fülhallgatóra.