Május 24-én, vasárnap az egyház pünkösdöt ünnepel. A Lélekről és a tűzről szóló igehirdetés előtt van az ApCsel 2-ben egy részlet, amely fölött könnyű átsiklani: Isten mindenkihez a teremben azon a nyelven szólt, amelyen felnőtt. Néhány gondolat a pünkösd előtti hétre.
Május 24-én, vasárnap a gyülekezetek szerte a világon pünkösdöt ünnepelnek.
A történet vázlatát a legtöbben ismerjük: a tanítványok egy helyen gyűltek össze, zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szélé, lángnyelvek jelentek meg, Péter felállt, és prédikált. Van a közepén egy részlet, amely fölött könnyű átsiklani, és mi újra meg újra visszatérünk hozzá.
"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen." (ApCsel 2,1, RÚF)
Aztán eljött a Lélek, és "mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel 2,4, RÚF)
Lukács elmondja, kik voltak aznap a városban: "Jeruzsálemben pedig az ég alatt levő minden népből istenfélő zsidók laktak. Amikor ez a hang támadt, összefutott a sokaság, és zavarba jött, mert mindenki a saját nyelvén hallotta őket beszélni." (ApCsel 2,5-6, RÚF)
A sokaság pedig felteszi azt a kérdést, amely az egész jelenetet hordozza:
Hogyan hallhatja hát őket közülünk mindenki a saját anyanyelvén?
Pártusok és médek, Egyiptomból és Líbiából valók, Rómából érkezett látogatók, krétaiak és arabok. Lukács szinte névsorolvasásként sorolja fel őket, és a következtetésük egyszerű: "halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten nagy tetteiről." (ApCsel 2,11, RÚF)
Gondoljon bele, mit nem tett Isten azon a reggelen. Nem adott a sokaságnak egy közös nyelvet az alkalomra. Nem kérte a Mezopotámiából és Kappadókiából érkezett látogatókat, hogy boldoguljanak arámul vagy görögül, azon a nyelven, amelyet a legtöbbjük valószínűleg követni tudott volna.
Ehelyett mindegyikük a saját otthona nyelvén hallotta Isten nagy tetteit. Az édesanyja nyelvén, a gyermekkori imái nyelvén, az otthoni piac nyelvén. Sokan, akik az ApCsel 2-ről prédikáltak, Bábellel együtt olvasták, az 1Mózes 11-gyel, ahol a nyelvek szétszórták az embereket. Pünkösdkor a nyelveket nem vették el. Összegyűjtötték őket, és mindegyikük ugyanazt az örömhírt hordozta.
Minket ez mélyen megindít. Az egyház első igehirdetését egyszerre sok nyelven fogadták, és egyiket sem kezelték másodrangúként.
Akik jól megtanultak egy második nyelvet, ismerik a különbséget. A második nyelvén is követhet az ember egy előadást, egy híradót, egy üzleti megbeszélést. De amikor valaki gyászról, szeretetről vagy Istenről beszél hozzá, valami benne másképp figyel azon a nyelven, amelyen felnőtt.
A misszionáriusoknak és a bibliafordítóknak van erre egy szavuk: a szívnyelv. Ezért adta oda olyan sok ember az életét azért, hogy a Szentírás azokon a nyelveken szóljon, amelyeket az emberek otthon valóban beszélnek. Pünkösd pedig azt mondja nekünk, hogy Isten gondolt rá először.
Pünkösdkor a nyelveket nem vették el. Összegyűjtötték őket.
Péter egy olyan ígérettel zárja az igehirdetését, amely messze túlmutat a termen: "Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké, akik távol vannak, akiket csak elhív magához az Úr, a mi Istenünk." (ApCsel 2,39, RÚF)
Sok gyülekezetünkben a "távol levők" egyáltalán nincsenek messze. Ott ülnek a teremben. Egy család, amely munka miatt költözött ide. Egy diák, aki egy évre van itt. Egy nagymama, aki a gyerekeihez költözött, és sosem tanulta meg az ország nyelvét. Szívesen látják őket, köszöntik őket az ajtónál, aztán elkezdődik az igehirdetés egy olyan nyelven, amelyet csak félig követnek.
Egyikhez sem kell költségvetés, és egyik sem próbája senki gyülekezetének. Egyszerűen módok arra, hogy az ApCsel 2 története megszólaljon a teremben.
Olvassák fel az ApCsel 2-t több nyelven. Kérjék meg azokat a tagokat, akik más nyelvvel nőttek fel, hogy olvassák fel egymás után az 1-11. verset, a saját nyelvükön. Hadd hallja a terem, amit a jeruzsálemi sokaság hallott.
Imádkozzanak több nyelven. Egy rövid ima minden jelen lévő nyelven, akár egyetlen mondat is, többet mond bármilyen bejelentésnél a vendégfogadásról.
Tegyék ki a felolvasott igét egy második nyelven is a kivetítőre. Ha tudják, hogy egy vendég perzsául, spanyolul vagy ukránul beszél, mutassák a bibliai olvasmányt az ő nyelvén is.
Kérdezzék meg a vendéget a saját pünkösdjéről. Szerte a világon sok gyülekezet saját szokásokkal ünnepli. Kérdezzék meg, és hallgassák meg.
E fejezet miatt építjük a MulingStreamet. Lehetővé teszi, hogy egy vendég élőben kövesse az igehirdetést, a saját nyelvén, a zsebében lévő telefonon: beolvas egy kódot, kiválasztja a nyelvét, és hallgatja vagy olvassa. Március óta azt fordítja, amit az igehirdető mond, nem szóról szóra, és amikor egy igét idéznek, a Smart Hints a hallgató saját nyelvén készült bibliafordításból mutatja meg azt az igét.
Ha szeretné meghallgatni, milyen ez, a hallgatói bemutatóterem éjjel-nappal nyitva van. Válasszon egy nyelvet, és hallgassa néhány percig.
De ez a bejegyzés nem egy termékről szól. Egy jeruzsálemi reggelről szól, amikor Isten gondoskodott arról, hogy a sokaságban mindenki a szíve nyelvén hallja Őt. Legyen a gyülekezetüknek örömteli pünkösdje, és hallja mindenki a termükben Isten nagy tetteit.
Meséljen nekünk a gyülekezetükről és a termükben jelen lévő nyelvekről. Minden üzenetre mi magunk válaszolunk.