János nagy sokaságot látott, amelyet senki sem tudott megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, a trónus előtt állva. Ez a vég képe. Sok átlagos gyülekezetben egy kis darabja már ott ül a teremben vasárnap reggel.
A Biblia vége felé van egy kép, amelyet sok keresztény egész életében magával visz.
Ezek után láttam, és íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak.
Ez minden dolgok végének látomása. És mégis, ha körülnéz sok átlagos gyülekezetben egy átlagos vasárnapon, egy kis darabját már most láthatja.
Olvassa el lassan a verset, és egy dolog kiemelkedik. A sokaságot nem úgy írja le, mint akik valaha nemzetekhez és nyelvekhez tartoztak. Ők még mindig minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből valók, és a trónus előtt állnak.
Korábban a könyvben a Báránynak énekelt új ének ugyanezt mondja: "megváltottál véreddel Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből" (Jelenések 5,9, RÚF).
A menny János látomásában nem törli el, honnan jöttek az emberek. A perzsa nagymamát, az ukrán diákot, a dán gazdát és a ghánai ápolónőt nem gyúrja egyetlen egyforma tömeggé. Össze vannak gyűjtve, mindegyikük felismerhetően önmaga, és mindannyian ugyanazt az Urat imádják.
Mi ezt mélyen reménytelinek találjuk. Az a nyelv, amelyet az édesanyjától tanult, nem olyasmi, amit a menny ajtajában hátra kell hagynia. És ha ott nem, akkor a gyülekezet ajtajában sem.
Képzeljen el egy gyülekezetet egy átlagos városban. Nem nagy nemzetközi gyülekezetet, csak egy helyi gyülekezetet, amely az ország nyelvén prédikál. Egy adott vasárnapon ülhet a teremben egy házaspár, amely néhány éve érkezett Iránból, egy fiatalember, aki az ukrajnai háború elől menekült, egy brazil cserediák, egy Fülöp-szigeteki család, egy nagymama, aki külföldről látogatja az unokáit.
Mindegyikük imádni jött. Néhányan jól követik az igehirdetést. Néhányan részben követik. Néhányukat főként az énekek, az arcok és a körülöttük lévő emberek kedvessége hordozza.
Ez a terem már most a Jelenések 7,9 egy kis előíze. Minden nemzet, törzs, nép és nyelv még messze van, de négy vagy öt közülük ott ül, egymás mellett.
Pál azt írja: "Nincs többé zsidó, sem görög, nincs többé szolga, sem szabad, nincs többé férfi és nő, mert ti mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban." (Galata 3,28, RÚF)
A Krisztusban való egység sosem jelentett egyformaságot. Az antiókhiai gyülekezet vezetői között ott volt Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius (ApCsel 13,1). Az efezusiakhoz írt levél ezt mondja a népek közül való hívőknek: "Így tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai vagytok a szenteknek, és házanépe az Istennek" (Efezus 2,19, RÚF). Polgártársak, nem megtűrt vendégek.
Pünkösdkor pedig az egyház első igehirdetését mindenki "a saját anyanyelvén" hallotta (ApCsel 2,8, RÚF). Az első reggeltől fogva az evangélium sok nyelven járt, és soha senkitől nem kérte, hogy előbb adja fel a sajátját.
Azok a gyülekezetek, amelyek észreveszik a termükben jelen lévő sok nyelvet, gyakran egyszerű módokat találnak arra, hogy megbecsüljék őket:
Egy ének két nyelven. Egy versszak az ország nyelvén, egy a teremben ülő egyik család nyelvén.
A Miatyánk, mindenki a saját nyelvén. Mindenki egyszerre imádkozik, azokkal a szavakkal, amelyeket elsőként tanult. Ez az egyik legszebb hang, amelyet egy gyülekezet kiadhat.
Egy tag felolvassa a Szentírást az anyanyelvén, a szöveg pedig a helyi nyelven a kivetítőn látható.
Egy közös étkezés, ahová minden család hoz valamit otthonról.
Ehhez nem kell stratégia. Csak valaki kell, aki észreveszi, ki van a teremben.
Sok vendégnek még mindig maga az igehirdetés a legnehezebb: a hét legfontosabb szavainak negyven perce, egy olyan nyelven, amelyet csak félig birtokolnak. Ezért építjük a MulingStreamet. A vendég beolvas egy kódot, kiválasztja a saját nyelvét, és élőben követi az igehirdetést a saját telefonján, hallgatva vagy olvasva. Amikor az igehirdető igét idéz, a Smart Hints a vendég saját nyelvén készült bibliafordításból mutatja meg neki azt az igét. A gyülekezetnek előre semmit sem kell kiválasztania: minden vendég több mint 200 nyelv közül választ, a regionális változatokkal együtt.
Gyülekezeti bérleteket is építünk, hogy egy gyülekezet minden héten futtathassa a fordítást, és csak akkor fizessen, amikor valaki valóban hallgatja. Olvashat arról, amit építünk.
A Jelenések 7 egy ígérettel zárul a nagy sokaságnak: "mert a Bárány, aki a trónus közepén van, legelteti őket, és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és letöröl Isten minden könnyet a szemükről." (Jelenések 7,17, RÚF)
Minden nemzet, törzs, nép és nyelv, összegyűjtve és otthon. Addig a napig találjon minden vendég a gyülekezetükben olyan helyet, ahol látják, és legyen áldott a gyülekezetük minden nyelvén.
Élőben megmutatjuk az egészet, körülbelül tizenöt perc alatt. A hívás során semmiről nem döntünk, és semmi sem követi: Ön látja, aztán Ön ítél.